És most mi van? Egyszer csak felvillant egy kép, és gondolkodni kezdtem. Rájöttem mindenre. Hogy ami kitaláció hivatalosan az a valóságban valóság, és ami hivatalosan a valóságban valóság az igazából egy hatalmas nagy kamu... minden fordítva van, mert ami az igazság az fejeseknek kár, és akadály. A tudatlanokat persze könnyű irányítani, hisz semmiről nem tudnak, így Slenderről sem.
Akik gondolnak a Férfira huzamosabb ideig, és meggyőződésük, hogy létezik, minél közelebb kerülsz az igazsághoz, annál közelebb kerül Ő is hozzád. Ez egy magától működő szűrés. Mindenki saját maga teszteli, hogy érdekli-e a Lényt vagy sem, hisz miért foglalkozzon olyanokkal akik nem látják az igazat? Nincs bennük semmi.
Érthető tehát, hogy 2 éven át minden hátborzongató jelet csak úgy semmibe néztem, végül már nem is foglalkozott velem. De az akkor volt... most alig 3-4 napja, hogy nyomozunk utána, próbálom megfejteni, mit miért tesz:
Néz...
Követ....
Tud rólam...
És arról is tud hogy mit akarok. Zombi módjára teszem amit a "semmiből" jövő gondolatok parancsolnak, és emberfeletti erő kell pusztán ahhoz is hogy visszafogjam ezeket.
Belekevertem a barátomat is. Mindketten láttuk őt. De gyorsan eltűnt.
Az ablakon pillantottam ki épp a második emeletről, a fáj lombjai közé, melyek körül fonták az öreg iskolát. És láttam egy karcsú, magas árnyat. Majd elfordultam, mintha mi sem történt volna. Mintha magamnál sem lettem volna, mire a barátom megrángatta a vállam:
"Hé, te is láttad ezt?"
"Mit?"
"Azt a magas, fekete alakot?"
- Egy pillanatra minden zavaros a fejemben, talán nem akarta, hogy tudjam, hogy figyel, és így most már kettőnkre fog figyelni. Ez egy jellegzetes tünet, ami a kicsit idősebb emberekre (átlagban kiválasztott gyerekektől kicsit idősebbekre) jellemző... nem tud megtéveszteni, tudok róla! És ott volt a barátom, aki akkor eszembe juttatta, kizökkentett a kábulatból. Annyi ijesztő dolgot átéltünk már, szóval...
Így már értem, miért igyekszik elszigetelni az embereket.
Sokat gondolkodtam ezen...
2 éve még nem voltam iskolában, ebben legalábbis nem, de tudtam Róla már akkor is. Tudtam az Öltönyös Alakról...
És most amikor ismét Utána nyomozok az erdő szélén nyomorgok egy lepratelepen, az ablakon kitekintgetve, mikor les újra utánam....
Ez nem lehet véletlen.... tud a múltamról. Tudja mit tettem, és miért élhetek ma...
