 |
| Azt mondják, ha imitálsz valamit, egy jelenetet, megidézheted azt a személyt is, aki azt egykor ugyanazon körülmények között, hajszálpontosan úgy megtette, eggyé olvadsz az idővel. Vajon ez a jövőre is igaz? |
Bár elég jó kép lett, valami rendkívül rossz, kellemetlen érzés fogott el. A fotó elkészítése után rögtön leszedtem a rémes szimbólumot, amelyről köztudott, hogy nem a köztudott hatást váltja ki, tehát: Nem űzi el az öltönyös szépségünket.
A leírásában már feltüntettem: Magunkhoz csaljuk. Ennek pedig nem örül.
Az hogy a további napokban mi történik, nem tudom. De még mindig rosszul érzem magam ettől, azt hiszem, kicsit ki kell fújnom magam.
Egy biztos, nem megyek ki se az erdőbe, és nem távolodom el az engem körülvevőktől. Igazából soha nem szoktam, mindig a lakásban vagyok, és mindig a családdal, kivéve ha itthon hagynak valamiért, vagy egyedül sétálok haza a fák alatt, az úttest mellett. Elég sűrűn lakott környék, legalábbis az autós gyakori, monjuk nem abban az időpontban, amikor én megyek haza.
Tehát összességében véve rossz kis kaland volt, de tanultunk belőle: Nem rajzolgatunk ilyeneket! - És tisztítsunk elmét, mert nem szabad rá gondolni.
