Alig pár napja robbant be ismeretlen okokból újra az életembe, és most spóráját szerteszabadító gombaként szórom a baljós jeleket ott, ahol csak tudom, de nem akarom.
Akárhova megyek, akármit teszek, mindig bevillan ez a kép a fejemben. Az ablakon egyre ritkábban nézek ki, pedig régen nagyon sok, nem evilági dolgot láttam keresztül rajta, most elzárva érzem magam a külvilágtól, egy betonbörtönben, az erdő, a kert közepén.
Ezek a jelek erőszakosak. Az is, kihez kötődnek. Nem akarom felrajzolni, félek tőlük. És mégis megteszem. Bármi amivel nyomot lehet hagyni, alkalmas arra, hogy hátrahagyjam, megjelöljem azt, amit kell. Mert úgy érzem, nincs más választásom. De ez a szimbólum veszélyes. És aki ismeri tudja, közelebb csalja.
Ez a terv? "Ha kell, indokot teremt arra, hogy rád találjon."
Mi a célja? Tud rólam? Tudja, hogy tudok róla? És tud róla hogy tudom hogy létezik? És ha tudja akkor azt akarja, hogy más miattam ne tudja ugyanezt?
